A betegség (a genetikailag öröklődő forma, ld. alább) gyakorisága jelentős összefüggést mutat az adott népesség eredetével és lakóhelyével. Az Egyesült Államokban a laktázhiány a fehér lakosság 22 %-át érinti. Észak-Európában a felnőttkori intolerancia a populáció 15 %-át, Közép-Európában a lakosság 30 %-át, a mediterrán országokban pedig akár 70 %-át is sújthatja. Csaknem valamennyi (90 %) ázsiai és afrikai érintett. Általánosságban elmondható, hogy a kaukázusi eredetű népek körében több személynél mutatható ki a laktózintolerancia. Bár Magyarországon még nem készült reprezentatív felmérés, a tapasztalatok és a népesség nagyarányú ázsiai eredete alapján feltételezhető, hogy legalább 30-40 % érintett felnőtt korban. Gyermekkorban ennek 60%-át lehet laboratóriumi úton kimutatni.
A laktózintolerancia formái
A késői elsődleges laktózintolerancia természetes jelenség. Hiszen az emlősállatok (így az ember) génjeibe az van beprogramozva, hogy a tejre, s ezáltal a tejcukorra az életnek csak korai szakaszában van szükségünk. Így az enzim aktivitása idővel meg is szűnik. A tünetek jelentkezésének időpontja nagyon változatos, 6 és 40 éves kor között bármikor megmutatkozhat. Létezik azonban egy olyan öröklődő "génhiba" is, mely felnőtt egyedek számára is lehetővé teszi a tejcukor emésztését. Ezt laktázperzisztencia-génnek nevezzük (MCM6-os gén). Ennek a génnek az északi országokban tapasztalt igen magas arányát a napfény hiányával magyarázhatjuk. Az ugyanis elégtelen D-vitamin- és kalciumfelvételt eredményezne, ha nem tudnák a tejet megemészteni. Más keleti népek ezt a problémát a tejcukor alkohollá erjesztésével (a kumisz készítésével) oldották meg. A trópusi országokban a laktázperzisztencia-génre a napsütéses órák nagy száma miatt nincs szükség. A több millió évvel ezelőtt élt ősemberek színes bőrűek voltak. Északi irányba történő vándorlásukat két genetikai mutáció tette lehetségessé: az egyik a bőr kifehéredése (így jobb hatásfokkal képes a bőr aktív D-vitamint előállítani), a másik pedig a tejcukor megemésztésének képessége, amit évezredek alatt "el kellett sajátítaniuk".
Hogyan deríthetjük ki, hogy laktózérzékenyek vagyunk-e?
Az árulkodó jelek
- Gyomor-, illetve bélrendszeri tünetek: puffadás, hasi fájdalom, erős szelek, melyek a tej elfogyasztását követő egy óra elmúltával jelentkeznek. Napi 12 gramm laktóz (kb. 2,4 dl tej) elfogyasztása még ritkán okoz lényeges panaszokat. Vissza-visszatérő gyermekkori hasi fájdalmak és irritábilisbél-szindróma hasonló panaszokkal járhat.
- Egyéb táplálékok kölcsönhatása: a gyomorürülés gyorsasága egyenesen aránylik a tünetek súlyosságával. Míg a zsír gátolja, addig a szénhidrátok, különösen az egyszerű cukrok, serkentik a gyomor ürülését.
- Ételallergiák, különösen a gabona- vagy fehérjeallergia súlyosbítja a klinikai képében egyébként is nagyon hasonló laktózintoleranciát.
- A tejfehérje-allergia klinikailag sokszor nem különíthető el.
- Gyomor- illetve bélhurut (pl. gyermekkori fertőző bélgyulladás) a már említett másodlagos laktóz-intolerancia kiváltásával súlyosbítja a panaszokat. Bármilyen eredetű hasmenéses betegségben a tej fogyasztása elnyújthatja az alapbetegség lezajlását. Csecsemőkori gyomor- és bélhurut esetén laktózmentes diéta könnyít a gyermek állapotán. Az anyatejes táplálás még súlyosabb gyomor-bélhurutok esetén is folytatható, mert nem tartalmaz idegen fehérjét, viszont annál nagyobb arányban ellenanyagokat és fehérvérsejteket, melyek támogatják a baba immunrendszerét.
Időben észrevett és kellő fegyelemmel betartott étrendi szabályok segítségével a beteg életkilátásai tökéletesek lehetnek. Elhanyagolt kisgyermekkori formák esetén az elégtelen felszívódás testi és értelmi visszamaradást, tanulási nehézségeket, viselkedészavarokat is okozhat. Az elhanyagolt betegnél többszörös hiánybetegség, a fertőző betegségekkel szemben fokozott érzékenység, gyenge fizikai és szellemi teljesítőképesség maradhat vissza.
Hogyan kezeljük?
- Laktázkezelés: csak újszülöttkorban használható, főként gyomorszondán át való táplálás esetén, amikor a laktázenzimet és az anyatejet egyszerre adják a gyermek tápcsatornájába. A tej elősegítheti a koraszülött laktázenzimjének minél előbbi munkába állását, így a normális táplálást. A módszer alkalmazása körül még sok vita folyik.
Hogyan étkezzünk?
A laktózintolerancia nem gyógyítható betegség, az emberi élet hosszát és minőségét azonban kellő diétás fegyelem és némi tudatosság esetén nem befolyásolja.
